A II. Drugzone koncert

Mi, vidékiek megint egy jó hangulatú kis találkával nyitottuk az estét. Nem is volt ezzel semmi gond, épp csak mindenki elkésett – különböző okok miatt (dugók voltak, stb...).

Akinek volt türelme és energiája, a Drugzoneistákon kívül, a fél 3kor kezdődő koncertet megvárni (1,5 órás csúszás), az nem csalódott. Sajnos talán emiatt maradt el a ráadásszám (Devil’s Daughter). A koncertről – látványban és hangzásban egyaránt – a legjobbakat tudom csak elmondani.

Az új kellékek – kés, Drugzone-os esernyő és zászló, Linda fehér kabátja – valamint a művér fröcskölése közelebb hozták a zenét az emberekhez. A legaranyosabb segédeszközök szerintem a buborékok voltak – teljesen új és jó hangulatot varázsoltak a terembe.

Egymás után jöttek a számunkra már ismert és sikeresnek mondható számok, és mi csak táncoltunk, tapsoltunk, kiabáltunk (ki mit). Én személy szerint úgy éreztem, mintha a szám széleit a füleimhez ragasztották volna.

Emelte a hangulatot Tommy gitárnyakat tekerő zenélése (=fejjel lefelé tartott gitáron játszás), Attila sminkje és hozzá a marionettebábu-mozgása, valamint ahogy Linda uralta a színpadot, az megint mindent felülmúlt.

Ha valaki már másodszorra látta őket, abban valószínűleg semmi kétség nem maradt: Ennek a bandának a világot jelentő deszkákon a helye. What an evening, what a treat!

Dawn