CHILDREN OF THE NIGHT SHOW

Children of the night – no igen, szerintem ez alkalommal egyikünk se látta napfényben Debrecent. :) A Before Party-t nyugodt lélekkel nevezhetjük egy kiadós utazásnak – tisztélet a kivételnek. :)

Én mindig beleesem abba a hibába, hogy elmondom 1 koncertre, hogy jó volt, aztán a következő alkalommal kevesebbet várok tőlük. Ezúttal is pozitívan csalódtam – pedig áh, vidék, legyinthetnénk - de nem, Lindáék így is a maximumot nyújtották. Ez a show is megállná a helyét pl. a PeCsa színpadon (hogy ne mondjak túl nagyot :)).

Az ismertebb számokat (ezalatt a demósokat értem ugye) a debreceni közönség is ismerte és énekelte, sőt volt olyan, akit még soha nem láttam koncerten (pedig erősen érdeklődik a zenekar iránt) –  és ugyanúgy végigénekelte a számokat. Linda szerint „ezt nagyon jó hallani”. No de előadói szemmel bizonyára felülmúltuk önmagunkat, így én voltam az a „szerencsés”, aki belenyivákolhatott a mikrofonba. Ezúton is megkérném Lindát, ezt a továbbiakban rám nézve mellőzni szíveskedjen. :) Maximum „kórusmű”. :)

Megint láthattunk új kellékeket, pl. a gyertyás koponya és a Biblia, Tommy és Attila pedig itt is bemutatták különleges figuráikat, melyek kisebb „vakuzási rohamot” váltottak ki. Majd Linda látványos randevút tartott az ő mérgével.

Ha meg lehet ilyen kategóriát nevezni, hogy „a mindenki által  legátéltebb szám”, akkor ez esetben azt hiszem a Fallen from Grace nyerne – csodálatos hangulat volt abban a pár percben. (Nem végeztem közvéleménykutatást, csupán ránéztem az arcokra.)

A pörgősebb számoknál (leginkább I hate humans és Seducer) az egész klub lüktetése magáért beszélt. Ezúttal a zenekar nem nyerte el mindenki tetszését, volt némi beszólogatás, de mint tudjuk ilyenkor látszik, hogy csinál az ember valamit. Az illetőre egyszerre néztünk rá, kb. úgy hogy „mostazonnalleütünkhanemhagyodabba”, aztán furcsamód csönd lett. (Hozzáteszem nem egyőnknek pohár vagy sörösüveg volt a kezében, amit aztán sikeresen el is törtünk a buli nagy hevében.)

Afterparty alatt pedig egy jó beszélgetést, kajálást és sörözést értsetek, ami aztán egy kisebb hülyülésbe és „fényképezkedjünk a sztárokkal” dologba fulladt. :)  Zsónak még mindig elismert a sütije, és a soproni továbbra is verhetetlen. :) Az egész este egy nagyon jó emlékként marad meg bennünk, én bensőségesebbnek éreztem most ezt; de lehet, hogy ez csak az én meglátásom.

Köszönjük szépen az élményt, szeretünk titeket, tehát hajrá, újra jövő héten és a későbbiekben  is!

By: Dawn                                                                  

2006-11-04