Variety Show

Ez az élményem most talán nem tartozik a felettébb nagy katarzisélmények közé. Nem mintha gond lenne, és mégis…

Ha az előadás szerkezetét nézzük, voltak benne hibák. Nekem csak olyat említettek amire én magam nem jöttem rá, pontosabban nem vettem észre. Hát biztos… (Sok volt a boroskóla? J)

Utólagos engedélyével hadd idézzek most attól, aki jobban ért a gitárhoz, mint a cikk írója: „Én is gitározok évek óta ezért hozzáértőnek nevezhetem magam. Régen nem volt részem ilyen különleges zenei élményben. Mindkét gitáros tökéletesen játszott és Linda is fantasztikusan énekelt. Az ahogy a számokat átdolgozták akusztikus gitárra igazi profi zenei hozzáértésre vall. Tommy változatos és tökéletesen eltalált kísérete és Attila díszítő motívumai nagyon szépen egészítették ki egymást. Attila Muratore pedig bebizonyitotta hogy egy virtuóz és hogy Magyarország egyik legjobb gitárosa. Olyan gitárszólót adott elő amire akusztikus gitáron nem sokan lennének képesek az országban. Olyan gyors a keze,mint egy gépfegyver. Mi gitárosok csak gratulálhatunk neki és fejet hajthatunk előtte.” /Baltazár írása/

Sajnálatos, hogy Cooper nem jött el, mondhatnánk: ez van. Azonban szerkezetileg az előadás e nélkül is teljes volt.

Volt olyan aki önmaga akarta  teljessé tenni – felugrott a színpadra, és táncolásával, éneklésével segítette Lindát. Haha. Nem mintha erre szükség lett volna. Részemről egyáltalán nem haragszom rá. Megmosolyogtatott, aranyos volt.

A szablyatánctól nem tudtam mit várjak, tetszett, de különösebben nem nyűgözött le.

Annál inkább a Hurt. Aki ott volt, az tudja miért… Ha másért nem is, ezért az egy számért érdemes volt elmenni. Felejthetetlen élmény volt, az biztos. Lemezre, lemezre!

Az utána lévő buli is jól alakult, igazán jó zenék voltak (megjegyzem végre csak olyan zenéket hallottam a Gyárban, amelyek 100%-ban megfeleltek az ízlésemnek). Nagy kár, hogy egynéhány ember széles jókedvében/dühében/meggondolatlanságában tönkretette. Bár továbbra is tartom magam a véleményemhez, miszerint túl korán elrohant mindenki. Minek annyira izgatni magunkat? Sokkal feltűnőbb 150 feketeruhás ember kitódulása…

Zárásképpen csak annyit mondanék: azt hiszem „elviselnénk” még néhány hasonló (vagy épp nem hasonló) számot Linda Daemon, Attila és Tommy Muratore előadásában. Nem csak előadásként, hanem lemezként is.

Dawn