„Rocktogonos” buli, harmadszor

Vidám hangulatban indultunk a fagypont közeli időben a szombati bulira. Megelőzően úgy értesültünk, hogy nem a „már jól bevált” Dj lesz, hanem valaki más, de mivel őt nem ismertük, ezért ellenvetés nem volt.  Reggelig maradunk.

Igaz 3 óra tájban ez a döntés megdőlni látszott, de ugorjunk inkább a 22.00 órás időpontra. Mint mindig, most sem lettünk megvárakoztatva, óramű pontossággal csendültek fel a „Welcome to Sin City” üdvözlő hangjai. Miután „leesett”, hogy bent lenne a helyünk, berohantunk a „koncertterembe”, ahol az első sorokba furakodtunk. Még meg sem mérgeztük magunkat (My Poison, 3. szám) máris éreztük, hogy valami nincs rendben. Egy lelkes, élete derekán járó úriember ropta nagy lelkesedéssel a „táncot” a közelünkbe férkőzve, olyan ruhában, hogy minden kétséget kizáróan nem az adott szubkultúra tagjaihoz tartozott. (Ez még nem is lett volna baj…) Nem zavartattuk magunkat, hiszen a (zenekar már jól ismert) profizmusa jobban lenyűgözött minket. A nyakzsibbadás azt hiszem most nem csak két ember kiváltsága. J Ismerősök, barátok felfedezése tette teljessé a buli velejét jelentő táncolást, őrültködést, fényképezgetést. Bár szervezetünk már hiánypótlásra hívta fel a figyelmünket, mégsem akartuk elhinni, hogy ilyen hamar vége. Nyilván hogy színesebbek legyenek az események „kedvenc barátunk” visszatért még néhány szám erejéig, főleg a „Suck it” alatt érezte nagyon elemében magát. Kisebb-nagyobb ricsajjal visszazavartuk még a zenekart a színpadra, de már ők is nehezen bírhatták cérnával (Linda, nem is csodálom… J), mert még 2 számmal ajándékozták meg a kedves közönséget.

Miután a koncertet levezető dallamok elhalkultak, a Dj vette át a főszerepet, de ez úgy fél órán keresztül különösebben senkit sem érdekelt, mert mindenki eleget tett hiánypótlásának, és mentek is a körkérdések rendesen. Miután elszidtuk iskoláinkat, a közlekedést és az időjárást, visszaszivárogtunk a terembe. Nem sok idő kellett hozzá, hogy úgy gondoljuk: jobb kint, mint bent. A legjobb ami elmondható volt, az az, hogy  30 percre kb. 1 értékes szám jutott, bár azt hiszem voltak olyan előadók, akik némi vitát képeztek (pl. Europe, Magozott Cseresznye).

Számomra az este így is épp olyan értékes volt, mintha bent „zúztunk” volna, mert el tudtam beszélgetni néhány ritkán látott ismerőssel, megismertem egy új dohányfajtát (nem, nem AZT), és még a lábaim se fájnak.

Sokszor többre értékelek egy jó koncertet és utána sörözést a barátokkal, ahol érezhetem a köztünk lévő szeretetet és összetartást, mint egy ereszd-el-a-hajam partyt. Mindkettőnek megvan a maga szépsége, de mintha most ez az utóbbi mindenkinek jobban esett volna…

Dawn

2007-10-15