A történet címszavakban: Linda Kanadában, 3 évesen kezdett énekelni. Később, mikor Magyarországra költöztek, továbbra is zenészként képzelte el a jövőjét: zenélt több zenekarban, de mivel egyik sem hozta el az áhított sikert, jelentkezett a Megasztárba. Nem sikerült bejutnia a döntőbe, 27 évesen ezt a kudarcot afféle fordulópontként élte meg, és egy nyilvános levélben közölte az akkori Zero-G tagokkal és rajongókkal, hogy befejezi pályafutását. A történetnek mégsem szakadt itt vége, 2004-ben férjével, együtt újra harcba indultak: megalakult a Drugzone. Az elmúlt két évben pedig gyűlnek köréjük a rajongók, - vagy ahogy ők mondják- a Drugzoneisták, elkészült egy klip és persze, a show folytatódik. Linda Daemon válaszolt kérdéseinkre.

Menjünk vissza kicsit messzebbre. A Megasztáros kudarc után nagy vihart kavart az a 2 évvel ezelőtti levél, melyben leírtad, hogy abbahagyod a pályafutásodat. Sokan vártak vissza, és sokan támadtak is. Milyen a viszonyod a Drugzone elindulása óta azokkal az emberekkel, akik akkor nem támogattak? Hogy érzed magad ma a zeneiparban? Szerinted mi történt volna, ha akkor továbbjutsz?

Nos, először is, életem egyik legrosszabb döntése volt az, hogy - mások unszolására – jelentkeztem a MegaSZar-ba. Pályafutásom 15 éve alatt már rég rájöttem arra, hogy Magyarországon semmilyen tehetségkutató verseny sem tiszta… Nem a tehetség számít, hanem az, hogy kiből mit tudnak faragni, mivé tudják átalakítani, és mennyire hajlandó az ember eladni magát, és persze az, hogy ki mennyire nyalja a másik seggét. Én nem tartozom azok közé, aki másnak adja ki magát, mint ami valójában, csak azért mert egy menedzser vagy egy szenzációhajhász tévéműsor azt mondja. Szerintem ez nem hiteles. És míg máshol a világon az igazi sztárvilágban egyre többen úgy gondolják, hogy az őszinteség a legfontosabb, itt az a menő, hogy minél jobban átverjék az embereket, és minél több pénzt kicsaljanak belőlük. Szerintem ez totál gáz!

A MegaSzar után végleg abba akartam hagyni az éneklést/zenélést, mert úgy éreztem, hogy Magyarországon nem a valódi tehetség a fontos a zenei világban, hanem számos más tényező… És egyszerűen nincsen értelme annak, hogy tovább folytassam, amit elkezdtem, hiszen úgysem érdekel senkit az, amit csinálok. Ekkor írtam azt a bizonyos levelet a Zero-G rajongóknak és természetesen a barátaimnak, ismerőseimnek.

A legjobb barátaim beszéltek rá a Drugzone-ra. Azok a tagok, akikkel amúgy is meg szerettük volna alapítani ezt az „álom zenekart”, ami már egy jó ideje megfogalmazódott bennem és a férjemben. Először nem akartam, de ezek a hülyék nem hagytak békén, felszedtek a padlóról, és végül azt mondtam, hogy: „Jó, ebbe az utolsó zenekarba mindent beleadok!”

Most már úgy vagyok vele, hogy örülök annak, hogy kiejtett a MegaSZAR „csodálatos” zsűrije! Ennek így kellett lennie. De amúgy sem juthattam volna tovább, hiszen nem voltam hajlandó hülyét csinálni magamból a műsor kedvéért. Felőlem bekaphatják! Hülyítsék csak tovább a nézőket, egy idő után úgyis rájön a magyar nép is, hogy átverik őket, (ahogy az amcsik, meg más európai országok már rájöttek), és senki sem szereti, ha hazudnak nekik.

Jelenleg csodásan érzem magam a zeneiparban. Mindenki, aki azt hitte, hogy nem lehetséges egy ilyen zenekarral befutni, most tövig bekaphatja! Egyre többen csatlakoznak a drugzoneisták közé, és ezek az emberek mind olyanok, akik változást akarnak végre látni a magyar zenei piacon. Elegük van a sok elavult, nem minőségi zenekarból, és keresik az újat, a jobbat.

Akik régen sem támogattak, azok most sem támogatnak. Nevetséges az is számomra, hogy ezeknek az embereknek a nagytöbbsége zenész, és azoknak a zenészeknek a rajongói… Jó, nagy hülyét tudnak ám magukból csinálni a zenészek, ha irigykednek egy másik zenekarra. Aki benne van a magyar könnyűzenei világban, az tudja, hogy miről beszélek. Kicsi az ország és mindenki érvényesülni akar, inkább áttaposnak másokon, rossz hírnevet próbálnak nekik kelteni, ahelyett, hogy örülnének más sikereinek.

Szerencsére azért van a magyar zenei világban egy rakás jó fej, segítőkész ember is, és nagyon köszönjük nekik a támogatásukat, a kedves szavaikat, meg persze a segítséget.

Több alkalommal is nyilatkoztad, férfiként már rég befutottál volna. Miért gondolod így?

Nézzünk csak körül a világban, hogy hány női rocksztár van vagy volt….? Janis Joplin? Courtney Love? Az L7 zenekar? Tarja? A Kidneythieves énekesnője vagy az Evanescence-é, satöbbi? Ne nevettessél. Bírom mindet, de hol vannak ők az igazi hírnévtől, amit a férfiak megkapnak, de a nők nem. Hiába van jó hangod, hiába vagy férfias, a rockzenei piac a férfiaké, és ha férfinak születtem volna a jelenlegi hangommal, ki tudja, hogy most hol lennék. A lányos arcú, jóképű, jó hangú férfiak egy kis üzleti érzékkel bármit elérhetnek a rock zene világában.

Különleges zenét játszotok, ez Magyarországon még bőven rétegzene. Bíztok benne, hogy eljön a ti időtök végre, vagy továbbra is kifele kacsintgattok az országból? Mik a terveitek, mire készültök?

Véleményem szerint egyáltalán nem rétegzene jelenleg az a műfaj Magyarországon, amit a Drugzone képvisel. Szerintem pont most van itt a helye és ideje, hiszen egyre csak nő a dark-gót illetve az extrém közeg, és egyre többen vannak, akik szeretik a neo-rock-ot. Ez már abból is látszik, hogy mennyien járnak a koncertjeinkre. Sőt, egyre több tinédzsertől hallom azt, hogy már egyáltalán nem hallgatnak magyar zenekarokat, mert egyszerűen nem ütik meg a külföldi, minőségi szintet, de minket szeretnek. Megy az MTV-n a Korn, Nine Inch Nails, Rob Zombie, Marilyn Manson, AFI, meg egy csomó jó zenekar, és ezeknek a zenekaroknak koránt sincs magyar megfelelőjük. Kit érdekelnek a tized rangú, magyar zenekarok, amikor a világon olyanok koncerteznek, mint a Rammstein vagy a London After Midnight!!! Hatalmas show-val, hihetetlenül jól összetett zenével, király fellépő ruhákkal, csúcs produkcióval? Mi is ezt szeretnénk bevezetni Magyarországon. Persze kis lépésekkel haladunk előre, de idővel mi is egyre több pénzt fektetünk az előadásainkba. Mind a show-ba, mind a hangtechnikába, hiszen mindkettő egyformán fontos.

A Drugzone célja az, hogy mi legyünk az első, magyar zenekar, akik valódi sikereket elérnek Európa-szerte. Észrevettétek, hogy még nem volt soha Magyarország könnyűzenei történelmében világsztár? Mint például Németországnak a Rammstein vagy a Guano Apes, vagy Finnországnak a H.I.M., Rasmus meg a 69 Eyes? Mondjuk azzal az elavult, illetve többnyire „másolat” zenével, ami itt van nem is lehet. Olyan zenét kell csinálni, ami megelőzi kicsit a korát, mint például a Nine Inch Nails.. Magyarország zenei világa kicsit leragadt a múltban, valahol a 90-es évek elején, de az új generáció már kezd ezen változtatni. Ráadásul majdnem minden magyar zenekar magyar szöveggel nyomja, és a magyar szöveg a magyarokon kívül senkinek sem kell. Kár, hogy majdnem minden itteni zenekar megelégszik a magyar sikerekkel, pedig Magyarországon kívül van még egy egész világ, ami meghódításra vár.
Nem azt mondom, hogy most mi fogjuk megváltani a világot, de legalább szeretnénk elősegíteni azt, hogy majd a későbbi zenekaroknak könnyebb legyen a külföldre vezető út. Olyanoknak, mint a The Moon vagy a Dr. Melankólia.

Nagyon dögösen néztek ki, és nagy hangsúlyt fektettek a fellépőruhákra is. Ki tervezi ezeket? Mi a koncepció? (katt a képre galériáért.)

Ma már nem elég felmenni a színpadra abban a ruhában, amiben érkeztél, ledarálni néhány számot, mondani egy-két jópofa szót, aztán ennyi. Az embereket vizuálisan is stimulálni kell.
Mi színházi jelleget adunk az előadásainknak, hogy a közönség úgy érezze, hogy ők is részesei a koncertnek, és élvezzenek minden pillanatot. A szemeik a színpadra ragadnak, és le sem akarják venni a szemüket a történésekről, mert még véletlenül lemaradnak valamiről.
Többször átöltözöm a színpadon, kellékeket használok, díszleteink vannak, stb.
A fellépő ruháink közül van, amit a New Rock-tól kapunk (ők az egyik szponzorunk), de van, amit varratunk. A fiúknak rengeteg jó ötletük van, lerajzolják, és máris megyünk a varrónőhöz, de van, amit mi magunk készítünk el. Fő a kreativitás! A rajongóink is rendkívül kreatív emberek, és ha megnézed egy-egy koncertünk közönségét, vannak, akik jobban vannak öltözve, mint mi magunk.

Nekem úgy tűnik, hogy nagyon közvetlen, személyes viszonyt ápoltok a rajongóitokkal. Tényleg így van? Milyenek voltak a nyilvános próbáitok? Lesznek még?

Valóban nagyon közvetlen a kapcsolatunk a rajongókkal. Lassan két éve tartunk nyilvános próbákat, és már több százan voltak megnézni minket a próbáinkon. Aki egyszer volt, az mindig szeretne máskor is jönni, és ezekkel az emberekkel már annyira közvetlen a kapcsolat, hogy sokszor együtt járunk bulizni, sörözni, és őszintén megmondom, hogy imádjuk őket. Jókat szórakozunk együtt, és mindenki olyan kedves és segítőkész, hogy igazi, hosszú távú barátságok is kialakultak. Mind köztünk és a rajongók közt, de a rajongók is barátokra lelnek egymás között. A mi rajongóink egy külön faj! És ezt jó értelemben mondom.  Mindenki kreatív, kicsit különc, kicsit bolondos, de barátságos, és hasonlóan gondolkodunk a világ dolgairól.
Naponta 40-70 e-mail és levél érkezik a Drugzone különböző e-mail címeire, és honlapjaira és mindig mindenkinek válaszolunk. Én végzem a levelezés nagy részét, úgyhogy mondhatom elég nagy meló, de a rajongók és az ismerősök mindennél fontosabbak. Ezt gyakran elfelejtik a magyar előadók sajnos. A rajongók azok, akik előre viszik a Drugzone-t!

Ki előtt játszanátok az idei Szigeten? És ki helyett?

Ha egyszer játszana a Szigeten jó időpontban Marilyn Manson, Orgy, Static-X, Nine Inch Nails, Rob Zombie vagy valami hasonló zenekar (na persze!), akkor szívesen játszanánk előttük. Idén az egyetlen zenekar, ami előtt bevállalnánk egy fellépést, mondjuk a Prodigy lenne, de még nem vagyunk olyan szinten, hogy ilyen időpontot kapjunk. Addig nem is érdekel minket a Sziget. (Úgysem Magyarországra készült igazából ez a zenekar, inkább játszanánk a Roskilde-n vagy Wacken-en vagy Rock Am Ring-en még rossz időpontban is, mint a Szigeten).

Mindenkinek van egy álma: ki 20 ezer ember előtt koncertezne, ki a Wembley-ben szeretne játszani. Ti miről álmodtok?

A mi álmunk az, hogy mi legyünk az első, magyar, rock zenekar, ami nagy sikereket elér Európa szerte (vagy akár világszerte). Ezen dolgozunk, és ezért áldozzuk fel az életeinket.

Kik hallgatnak Drugzone-t? Kik hallgassanak Drugzone-t?

Azok, akik valami újra vágynak, és elegük van már a sok hasonló stílusú bandából, a sok tribute zenekarból, másolat zenekarból, és az elavult zsánerekből. Azok hallgassanak bele a Drugzone-ba, akik szeretik a neo-rock-ot, (ahol több zenei stílust kevernek a rock zene alapjaival, pl.: drum’n’bass-t, goát, breakbeat-et, stb.), hátha megtetszik nekik. Mindennek adni kell egy esélyt, így nekünk is, hátha aztán rátalálsz valami olyanra, amit mindig is kerestél csak nem tudtál róla.

Legközelebb mikor, hol? Merre keressenek benneteket az olvasóink?

Több koncert is szervezés előtt van. Hívtak minket a Kultiplexbe, Tűzraktárba, 168-as Klubba, ismét a Rocktogonba, és Debrecenbe is. Minden információ megtalálható a Drugzone honlapok és profilok valamelyikén.

Forrás: http://sopronirocks.hu/article/view/426